El tudjátok képzelni a volt vájárokat, odahaza rakodómunkásokat, amint eszik a szalonna, szalámi halmokat, hagyma, kenyér kíséretében, én meg előkapok reggelire mondjuk egy 1/2 kg sárgarépát...
Úgy érzem, a JóIsten mindig a megfelelő helyre vezet. Amikor arra volt szükség, hogy megismerkedjek a nagyipari élelmiszergyártás huncutságaival, 3 hétre olyan munkát szerzett nekem, ahol csoki, kenyér, chipsz gyárakban, és élelmiszer laboratóriumokban mászkálhattam, és azóta minden nap hálát adok érte, mert 100xjobban ízlik a legutolsó nyers salátalevél is.
(mert az utolsókból lesznek az elsők
)
Most pedig éppen azt tanulom, hogy nem kell lovaskocsinyi ételmennyiségeket zabálni ahhoz, hogy akár nehéz fizikai munkát is végezz. Mellesleg nem is fogyok...[/i]
