Szerző: tami » 2011. máj. 24., kedd 9:42
Átállási időszak
Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés átállási időszakkal indul, amely alatt a termelő köteles betartani az ökológiai gazdálkodás előírásait. Ez növénytermesztésnél a termőterületre vonatkozik, melynek időtartama két, illetve három év. (Állatállományok átállításáról szintén rendelkezik a feltételrendszer.) Ha az áru betakarítását megelőzően legalább 12 hónapig ellenőrzésben volt a terület, a termény "ökológiai/biológiai gazdálkodásra való átállás időszakából" jelöléssel hozható forgalomba.
A talaj termőképességének fenntartása, vetésforgó
A sikeres ökológiai gazdálkodás alapfeltétele termékeny, vagyis "élő", egészséges, jó szerkezetű, tápanyagokkal megfelelően ellátott talaj. Cél ennek a gazdagságnak a megteremtése, fenntartása.
Az ökológiai gazdálkodás szemléletével nem egyeztethető össze a monokultúrás növénytermesztés. (Vagyis, amikor egy területre évről évre ugyanazt a növényfajt vetik.) Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ökológiai növénytermesztésben a tápanyag gazdálkodás és egyben a növényvédelem alapja (természetesen az évelő kultúrák kivételével) a szakszerűen kialakított vetésforgó, amit több évre előre gondolkodva kell megtervezni.
Vetésforgó kialakításának szempontjai
A tápanyagigényes és a kevésbé tápanyagigényes növények, valamint a mélyen és sekélyen gyökerezők váltsák egymást, mert így elkerülhető az egyoldalú talajhasználat.
A vetésforgóban helyet kell kapniuk pillangósvirágú növényeknek, zöldtrágya növényeknek vagy mélyen gyökerező növényeknek. A pillangósok légköri nitrogén megkötésére alkalmas baktériumokkal élnek szimbiózisban, a talajba dolgozott zöldtrágya növények jó szervesanyag ellátottságot és élénk mikrobiológiai tevékenységet biztosítanak, a mélyen gyökerező növények pedig a talaj alsóbb rétegeiből képesek tápanyagokat mobilizálni.
Alapvető növényvédelmi szempont, hogy az azonos betegségre és kártevőkre érzékeny növények csak hosszabb idő elteltével kerüljenek ugyanarra a helyre (ugyanis a károsítók többnyire áttelelnek). Megfelelő vetésváltással csökkenthető a súlyos fertőzések kialakulásának esélye. A szakirodalomban ajánlásokat találunk arra, hogy egy növényfaj hány év várakozás után kerülhet vissza ugyanarra a helyre.
Tápanyaggazdálkodás
Ökológiai gazdálkodásban tilos mindenféle műtrágya kijuttatása. Felhasználható azonban istállótrágya (területegységre időegység alatt kijuttatható nitrogénmennyiség korlátozásával), zöldtrágya (az e célból vetett növény a talajba dolgozva), egyes kőzetőrlemények, komposzt, valamint olyan baktérium-készítmények, amelyek nitrogént kötnek meg a talajból, segítik a foszfor feltáródását vagy bontják a növénymaradványokat.
Védekezés kártevők és betegségek ellen
Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a hangsúly a megelőzésen van, nézzünk rá néhány példát:
A vetésforgó jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni, de az ellenálló, adott termőterületnek megfelelő fajták választása szintén kulcsfontosságú. (Példaként hozzuk azt az "aprócska" különbséget, hogy egyes napraforgófajták tányérja az érés során nem áll be teljesen vízszintesre, a víz le tud folyni róla, tehát kevésbé valószínű, hogy megindul a tányérrothadás.) A növénynemesítésben, különösen a gyümölcstermesztésben kezd előtérbe kerülni az ellenálló képesség. A kiegyensúlyozott tápanyag- és vízellátás hozzájárul a növények "jó közérzetéhez". A jó állapotban lévő növényeket pedig kisebb valószínűséggel támadják meg a betegségek. A növények egészségének megőrzéséhez hozzájárul a megfelelő agrotechnika. Ha például a növények egymástól megfelelő távolságra vannak, a csapadék jobban fel tud száradni a levelekről és a talaj felszínéről, ezért kisebb a gombabetegségek kialakulásának veszélye. Egyes kártevők szín- és illatcsapdákkal gyéríthetők, rajzásuk előjelezhető, illetve megzavarható. Jó példa erre az alma növényvédelme. A gyümölcs "kukacosságát" leggyakrabban az almamoly okozza. Sikerült azonban előállítani azt az illatanyagot, amellyel a nőstények a hímeket csalogatják magukhoz. Ezt a feromont kétféleképpen vethetjük be. Az illatanyagot csapdában elhelyezve figyelemmel kísérhetjük, mikor kerül sor nagyobb arányú rajzásra és ez alapján meghatározhatjuk, mikor kell az emberre ártalmatlan, de az almamolyra halálos baktériumkészítményt kijuttatni. A másik lehetőség, hogy az ültetvény légterét terítjük az illatanyaggal, megzavarva ezzel a párok egymásra találását.
A megelőzés lehetőségein kívül engedélyezett néhány szer és anyag növényvédelmi célú kijuttatása. (Ezek jegyzékét az ellenőrző szervezet rendszeresen nyilvánosságra hozza.) Vannak köztük szervetlen készítmények, például elemi kén és egyes réz-sók. (A réz-sók felhasználása mennyiségileg korlátozott. ) A Bacillus thuringiensis készítményeket széles körben használják egyes rovarkártevők, pl. molyok, burgonyabogár stb. ellen. Vannak olyan olajos készítmények, amelyek szívókártevők ellen használhatók, mivel elzárják a kártevők légzőnyílásait.
Gyomszabályozás
Nem a gyomok teljes kiirtása a cél, hanem csak a gyomborítottság gazdaságilag elviselhető szinten tartása. Az ökológiai gyomszabályzás csak részben gépesíthető (pl. gyomfésű, kultivátor, tarlóápolás, gyomperzselés), a kézi kapálás, gyomlálás egyes kultúrákban szükséges. A vetésforgó tervezésénél szintén figyelembe kell venni a fajok különböző gyomelnyomó képességét.
Kapcsolódó link: biokultura.org
Dátum: 2005. március 14. hétfo, 08:00 Küldte: tami