veg.hu

Igazad van, hogy az "úgy tapasztaltam" a jobb megfogalmazás.

Neked is felmerült már, hogy vagy kinyúlsz, vagy szemléletváltasz?

Nem nekem szólt, de én is így tapasztaltam; a másokhoz való túlzott alkalmazkodás is képes megbetegíteni.

Ja. Emögött mondjuk az áll, hogy nincs az az önfeladó, abszolút altruista ember (na jó, lehet hogy van, de nagyon ritka :]), aki legalább tudat alatt ne vágyná, hogy az ő érdekei is szem előtt legyenek. Ezért aztán megbetegszik, hogy kénytelen legyen elfogadni másoktól a figyelmet. Pl. a nagyim volt ilyen: direkt élvezte a betegségeit, mert mindenki körülugrálta. (Közben semmit nem tett meg azért, hogy elgalább egy kicsit jobb legyen neki, inkább lelkesen szidta a lelkiismeretlen orvosokat.)

Ördögi kör Ha valaki nem tudja érvényesíteni az érdekeit, akkor úgy próbálja, hogy megbetegszik...

"a nagyim volt ilyen: direkt élvezte a betegségeit, mert mindenki körülugrálta. " vajon mitől van ez a beidegződés?? hogy csak akkor figyelnek az emberek a másikra, ha az beteg. Már gyerekkorban el van rontva minden. Ha a gyerek beteg lesz, mindenki körülugrálja, ha meg egészséges, le sem sz***ják. Így aztán szépen "megtanulja" (tudat alatt), hogy ha azt akarja, hogy felfigyeljenek rá, betegnek kell lennie, vagy legalábbis valami bajának. Mert ha egészséges, boldog, akkor senki sem foglalkozik vele. Ez egy beteg társadalom. Az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal, aki boldog, egészséges. Mégis miről beszélgessenek? Kinek mi a baja? De hát semmi baj nincsen, nincs lehetőség a nyafogásra, panaszkodásra, mások hibáztatására.

Persze én most itt egy szélsőséges példát írtam le.

Abban sem a gyerek hibás, hogy így tanulta meg érvényesíteni az akaratát. Egy csomó szülő feszült, nincs elég ideje a gyerekekre, nem csoda, ha fel akarják kelteni a figyelmüket, akár így.

hát persze, hogy nem a gyerek a hibás.

nagyon sok lelki betegség mögött alapfélelmek húzódnak meg, mint pl a haláltól való félelem. lehet, hogy elsőre meredeken hangzik, de sokan azért csinálnak kiugró dolgokat, hogy felhívják magukra a figyelmet, mert különben úgy éreznék, nem tesznek semmit, nincs értelme az életüknek, meghalnának... nem feltétlenül rosszra kell gondolni, hogy hiszti, stb, akár a munkamánia, tehát a munkába való menekülés, látszólag önfeláldozó ember, stb mögött is húzódhatnak efféle dolgok...

Vagy halálfélelem. Vagy konkrét halálvágy. (Ez utóbbi szerintem balesetek formájában is megjelenik.)

Szerintem lassan érik egy újabb topiktali.
Olyan szuperek az új tagok!!!! ))

Ki szuper? :]

igen, erre utaltam én is, a halálfélelem egy ősi félelem, amire sok más visszavezethető...

A halálvágy lehet okozója a baleseteknek? Nem tudom, hogy van-e igazi halálvágy, vagy az inkább élet-félelem, menekülni akarás valamilyen nagyon nehéz, megunt helyzetből... amíg el nem jön a halál, lehet rá vágyni, de ha valaki haldoklik, nem választaná inkább mégis az életet, ha még lehetne?

Nagyon jó kérdés! Én is sokat gondolkoztam ezen. Azt hiszem a halálvágy valami olyasmiben eredhet, hogy "ennél még a halál is jobb lehet". (Persze a súlyos depresszió az más, olyankor az ember úgy érzi: mindenkinek jobb lenne, ha ő már nem volna, tehát ezzel gyakorlatilag szívességet akar tenni a többi embernek, akiket magánál különbnek tart.)

A másik véglet, ha valaki görcsösen ragaszkodik az "élethez", miközben már a világon semmi öröme nincs benne. Úgy vettem észre, eza bigott materialistáknál szokott előfordulni sűrűn. Nem akarok senkit se megbántani a hitében (esetünkben: a bigott materializmusában), de szerintem elfelejtik: az, hogy valaki még nem halt meg, nem jelent egyet az élettel.