Szerző: Stoner » 2016. nov. 26., szomb. 10:09
Szia Laci!
Hogy lehet, hogy még mindig ilyen kérdéseket teszel fel? Talán mégis meg tudsz enni valamit, ami zöld és nem meleg, omlós, szaftos, erős belsőség szagot áraszt? Esetleg, nem füstszagú, vagy efféle?
De, hogy te azért vagy itt, hogy komoly kérdéseket tegyél fel, akkor ez a kérdés valóban velőtrázó és már régen foglalkozott ezzel a radiesztézia. Nem véletlen, hogy a mérőeszközök a megfelelően "hangolt" ember által megmutatják az ételek valós értékét (potenciál) és személyre szabott használati minőségét. Ez a lényeg. Az étkezés nagyon leegyszerűsítve valóban csak energia átadás, de egyúttal energiacsere is. Tehát az ember nem egy villanykörte, hanem egy interaktív élő, együttműködő lény. Tehát, mi is adhatunk, ha a mi energiánk magasabb, mint az amit felveszünk. Ez nem baj. A baj az, ha nagyon alacsony az energiaszintünk, mert akkor hiába jön kívülről az energia ha nem tudjuk fogadni. Az, hogy képesek legyünk felvenni energiát a testünknek átjárhatónak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ki-be közlekedhetnek az energiák, akár a kozmikus információk is. Ezt az egyszerű étkezés segíti, de egyedül ez nem elég. Ehhez a "hangolás" (beavatások, beszélgetések, olvasás, tanulás, álomszabályzás/!/ és más titokzatos tudományok is kellenek) A tudat elég különös egység, ami az egész testet, az összes sejtet magában foglalja. A szervezet a biológiai test részeit jelenti, de ezek mind "gondolkodnak" a maguk szintjén, és ezeket kell összehangolni. Azután az ételek bizonyos köre már képes emelni az aktuális energiaszintet. De ehhez, előbb mindent harmonizálni kell.
A turmix, valóban veszít az eredeti növény élő potenciáljából, de ezt hívjuk elfogadható kompromisszumnak. Az ember - "hála" az ősember /kényszerű és tudatlan/ hagyatékának, már fogazatában, emésztőrendszerében gyenge, és nemcsak hogy beteg, de alul informált is. Akik még nem találkoztak nyers zellerrel, (stb) már a szagától is hányingert kapnak. Gyerekkoromtól utáltam a petrezselymet a levesben. Ha éreztem, hogy a metélt levelek megakadnak a torkomon, már öklendeztem. Most már viszont imádom.
Ha az ember megérti azt a két irányból jövő kényszert, ami egy pontban fut össze, vagyis, hogy az ember azért kénytelen zöldeket enni, mert fel kell erősítenie az immunrendszerét, egyúttal fel kell készülnie bármilyen katasztrófára, ami lehet, hogy csak igen kevés zöld által élhető túl (genetikai-evolúciós emlékek/túlélőösztön). Ezek a képességek a genomban el vannak rejtve, és a kényelemszerető, elpuhult embereknek ez az egyetlen lehetőségük. A másik kényszer pedig az, hogy a Földbolygó csak így képes eltartani ennyi embert, és fennmaradni egy még tűrhető ökológiai állapotban. Ezen túl lelassítja a szaporodást (egy majomnak a természetben csak 2-3 utódja születik, pedig elég hosszú életűek.)
Ezt nem fogják érteni a politikusok, és őket kéne a leginkább felvilágosítani a zöldek fontosságát illetően. Mit gondoltok, miért van megint a madárinfluenza nevű vírusbetegség? Amúgy mellesleg: nem számít, hogy milliónyi szerencsétlen állatot bezsúfolnak egy szűk hodályba és mindenféle rohadt vegyszerrel tartják őket életben addig, amíg fogyaszthatók nem lesznek, ezalatt a szervezetük olyan gyenge lesz, mint a harmat, és bármilyen, a levegőben szálldosó parazitától megdöglenek!? De ez igen csúnyán visszahat a vad madarakra is, mert találkozva ezekkel a legyengült állatokkal, melyekben rengeteg antibiotikum és más ocsmányság van (amit különben az őket megevők is megkapnak), ezek az erős vad madarak, amik egyébként a természetes kiválasztódás eredményei, nem úgy, mint az ember és állatai..., szintén "kapnak" egy jó adag felerősített vírust (hm). Tehát nem tartom igaznak azt, hogy csak a "haszonállatok" pusztulnak el a találkozáskor, hanem a kemikáliákat elszenvedő vándormadarak is. A dolog nagyon összetett. Végül, talán el tudod képzelni, mi lenne, ha az emberek növényeket, és ezen belül gyümölcsöket ennének? Az őserdők, és más vad növényzeti egységek az ember segítségével megújulhatnának. Ezen az alapon megváltozhatna a technológia a "vegyipar", ami nem a szintetikus, hanem a természetes "segédanyagok" kikísérletezésével foglalkozna. A szennyezés kérdését még nem is érintettük, mert egy növényevő ember a belőle távozó salak által csak átadja a felvett energiákat a környezetnek, nem úgy, mint a többiek: rengeteg gyógyszermaradvány, hormon, savas trutymó és más, ami kereng ezeknek a drága testeknek a belsejében... Pl. egy bombanő... Kívül pompa, belül trágyadomb, de még ha az volna, mondjuk, mint a lócsalád által leadott "termék", de méreg kupac. Ki kell próbálni, mit tesz a mindenevő "maradványa" a növényekkel!
Stb-stb...