Vegetárius szerelmek

általános, más témához nem köthető témák

Vegetárius szerelmek

HozzászólásSzerző: nawesh » 2012. jan. 16., hétf. 11:31

Dátum: 2008. január 01. kedd, 01:00 Küldte: nawesh

Az ünnepek alatt kedves vegetárius rokonainknál voltunk vendégségben.


Az új esztendő első napján talán nem eretnekség a következő generációk gondjairól, örömeiről beszélni...

Székelykáposztát ettünk búzahússal és tofuval. (szegény húsevők... A vegetáriusok sokkal színesebben étkeznek)

A háziasszony elmondta (remélem nem fedd meg, hogy elbeszélem e dolgot), hogy a férjével mostanában többször beszélgettek arról, hogy vajon a gyermekeiknek menyire lesz nehéz majd párt találniuk. Mármint vegetárius párt. A kérdés még persze korainak tűnik, hiszen egy 9 éves fiú és egy 12 éves leányzó jövendőbelijéről van szó, akik születésüktől fogva vegetáriusok. De a kérdést felettébb fontosnak tartom, mert maholnap a 6 éves lányom is szerelmes lesz...

Abban rögtön megegyeztünk, hogy mindkét házaspár szerencsésnek mondhatja magát, mivel úgy ismerkedtünk meg a párunkkal, hogy már ők is vegetáriusok voltak...

Fontos ez?

Az elmúlt majd két évtizedben, mióta vegetáriusan élek, több olyan párt, házasságot is láttam, ahol a kapcsolat egyik tagja a vegetárius életmód mellett döntött és ez számtalan konfliktus forrást okozta a családon belül.

Mert addig, amíg tombol a szerelem, nincs gond. Mindet elnézünk a párunknak, minden érdekel, amivel ő is foglalkozik. S még azt is elnézik nekünk, hogy nem eszünk húst. Ám ha az esküvői vacsora helyszínéül csak vegetárius éttermet tudunk elképzelni, akkor sok helyen borul az idill...

Kérdés, a gyermekeinknek mennyire fontos, mennyire vannak tudatában, hogy ők vegetáriusak?

A keresztfiunkat mostanában kezdi el zavarni, ha valaki húst eszik a közelében. Még a nagyszülők asztalától is felállt, ahol valami gusztustalanul kinéző húsos cuccot látott. Savita lányom időnként előveszi a kérdést, miért is vagyunk vegetáriusok, majd meg is válaszolja: mert szeretjük az állatokat!

Vékony mezsgyén egyensúlyozunk. Mert a gyermekünknek a legtöbb barátja nem vegetárius. Velük játszik, tölti napjait. S nem nézheti le őket, mert ők húst esznek. Nem vagyunk különbek, csak mások...

Egy ismerősöm gyermeke, amikor óvodás volt, vegetáriusként (ordítva) így oktatta ki a társait: szét fogtok rohadni, ha húst esztek...

Időnként megkapom (nem egyedül), hogy szülőként korlátozom a kiskorú gyermekem jogait, mert nem adok neki húst. Csak annyira 8szoktam válaszolni), amennyire az én vegetáriussághoz való jogomat is korlátozták az én szüleim gyerekkoromban. Olyan ez, mint a világnézetileg semleges nevelés...

Ilyenkor elmondom, hogy ha a lányom nagykorú lesz, természetesen azt eszik, amit akar.

Persze vigyorogva szoktam hozzátenni, papírja van róla az ÁNTSZ-től, hogy ő húsérzékeny...

A kamaszodó lány pedig azt mondta a rokonlátogatáskor:

Azt mondják az osztálytársai, hogy azzal, hogy egy ember vegetárius lesz, még nem változik semmi, ugyanannyi állatot ölnek meg...

Ami persze nem igaz...

Minden vegetárius életmóddal töltött nap számít. Sokat számít...

Szülőként nem tudom, mennyire örülnék, ha a lányom húst fogyasztó párt találna magának. De az már az ő élete lesz. Ameddig én fogom a kezét, csak védelmezhetem...

De megnyugtattam a rokonokat (mint elő szilveszteri bölcs) a tapasztalatom az, hogy az évek multával egyre több és több vegetárius lesz kis hazánkban is. Így egyre könyebben fognak maguknak vega párt találni...

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Vissza: Csevegés

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 15 vendég

cron