Szerző: Parsifal » 2005. ápr. 12., kedd 10:59
Íme, az esszénusok, ahogy Székely Ödön megtudta.
Esszénus Béke Evangélium Harmadik Könyv - Az esszénus közösség elveszett tekercsei
Bevezetés
A távoli ókortól fogva létezik egy csodálatos Tanítás, amely alkalmazásában univerzális, és bölcsességében kortalan. Töredékei megtalálhatók a sumér agyagtáblákon, és olyan feliratokon, amelyek nyolc-tízezer évesek. A szimbólumok (nem "istenek" - a ford.) némelyike, mint a Nap, Hold, levegő, víz és más természeti erők még korábbiak, a pleisztocén korszak végét jelentő kataklizma előtti időkből valók. Hogy azelőtt már hány ezer éve létezett a tanítás, az ismeretlen. E tanítás tanulmányozása és gyakorlati alakalmazása újjáéleszt minden ember szívében egy intuitív tudást, amely nemcsak saját, egyéni gondjait, hanem az egész világét megoldhatja.
Ezen tanítás nyomai majd minden vallásban és országban feltűnnek. Ennek alapelveit tanították az ősi Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában, Tibetben, Palesztinában, Görögországban, és még számos országban. De a Tanítást legtisztább formájában az esszénusok misztikus közössége közvetítette, akik a Krisztus előtti harmadik századtól a kereszténység harmadik századáig éltek Palesztinában a Holt Tengernél, és Egyiptomban a Mareotis-tónál. Palesztinában, és Szíriában a közösség tagjait esszénusokként, Egyiptomban terapeutákként, gyógyítókként ismerték.
Tanításaik ezotérikus részei a következők: az Életfa, az Esszénus Egyesülések az Angyalokkal, és a Hétszeres Béke, valamint mások. Exotérikus vagy külső tanításaik az Esszénus Béke Evangélium Első Könyvében tűnnek fel, valamint a nemrégiben felfedezett Holt Tengeri Tekercsekben. A Közösség eredete úgy mondják ismeretlen, és nevük etimológiája is bizonytalan. Egyesek úgy hiszik, hogy Esnoch vagy Énoktól származnak, aki az alapító lehetett, és az angyali világgal való egyesülések neki adattak meg először. Mások úgy tekintik, hogy a név Esraelből ered, a választott népből, akiknek Mózes hozta el az Egyesüléseket a Sínai-hegyről, ahol azokat az angyali világ feltárta a számára.
De akármi is az eredetük, az biztos, hogy az Esszénusok hosszú időn keresztül léteztek, mint egy közösség, talán más területeken eltérő nevek alatt. A tanítás megtalálható Zarathusztra Zend Avesztájában, aki lefordította azt egy életmóddá, amit ezer éveken keresztül követtek. Ez tartalmazza a Brahmanizmus, a Védák és az Upanishadok alapvető fogalmait, India jóga rendszere is ugyanabból a forrásból fakad. Buddha később lényegében azonos alapideákat hirdetett, az ő szent Bothifája rokona az Esszénusok Életfájának. Tibetben a tanítás megint kifejezést nyert a tibeti Életkerékben.
A Pitagóreusok és Sztoikusok az ősi Görögországban szintén az Esszénus alapelveket követték és többségüknek ez volt az életmódja. Ugyanez a tanítás volt Egyiptomban az Alexandriai Filozófiai Iskolában a főníciaiak Adonisz-kultúrájának egyik eleme, és nagy mértékben járult hozzá a nyugati kultúra számos kiemelkedő ágához, úgy, mint a szabadkőművességhez, a gnoszticizmushoz, a kereszténységhez és a kabalához. Jézus értelmezte azt legmagasztosabb és leggyönyörűbb formában a Hegyi Beszéd hét Üdvösségében.
Az Esszénusok tavak és folyók partján éltek távol a városoktól, és lakott településektől, és közösségi életmódot folytattakm egyenlően osztozkodva mindenükön. Többnyire mezőgazdálkodók, és kertészek voltak, óriási tudással rendelkezvén a gabonák, a talaj és az éghajlati viszonyokat illetően, amely lehetővé tette számukra, hogy a gyümölcsök és zöldségek tekintélyes választékát termesszék, majdnem sivatagi területeken, legkevesebb munkával. Nem voltak szolgálóik, vagy rabszolgáik, mivel ők voltak az az első nép, akik elítélték a rabszolgaságot, mint elméletben, mint a gyakorlatban.
Létrehozták saját gazdasági rendszerüket, amely teljes mértékben a Törvényen alapult, és azt mutatta, hogy minden ember élelmiszer és anyagi szükségletei kielégíthetők erőszak nélkül, a Törvény ismeretén keresztül. Sok időt töltöttek mind az ősi írások, mind a tudás olyan különleges ágainak tanulmányozásával, mint az oktatás, a gyógyítás, és csillagászat. Azt tartják róluk, hogy a káldeus és perzsa csillagászatnak, valamint az egyiptomi gyógyító művészeteknek az örökösei. Szakértők voltak a próféciákban, amihez hosszas böjtöléssel készítették fel magukat. A növények és gyógynövények emberek és állatok gyógyításában való felhasználásához is kitűnően értettek.
Egyszerű és következetes életet éltek, minden nap, napfelkelte előtt ébredtek, hogy tanulmányozzák a természet erőivel való egyesülést, hideg vízben fürödtek szertartásszerűen, magukra öltve fehér kámzsájukat, a földeken és a gyümölcsösökben végzett napi munka után csöndben költötték el ételeiket, ami előtt és után mindig imádkoztak. Minden élőlény iránt tanúsított mély tiszteletükből következően soha nem nyúltak húsételhez, és nem ittak erjesztett italokat. Estéiket tanulásra fordították, és a mennyei erőkkel való egyesülésre.
Az este volt napjuk kezdete, és a szombatjuk vagy szent napjuk péntek este kezdődött, ami egyben hetük első napja is volt. Ezt a napot tanulással, beszélgetéssel, látogatók szórakoztatásával, és bizonyos hangszereken való játékkal töltötték, amelyeknek maradványait felfedezték. Életmódjuk képessé tette őket arra, hogy igen sokáig, például százhúsz évig, vagy még annál is tovább éljenek, és azt mondták róluk, hogy csodálatos erejük, és kitartásuk volt. Minden tevékenységükben a teremtő szeretet fejeződött ki. Gyógyítókat és tanítókat küldtek ki a közösségekből, akik között volt Illés, Keresztelő Szent János, a kedvelt János Apostol, és a nagy Esszénus Mester, Jézus.
A közösség tagjává egy éves próbaidő, és három éves beavatási időszakután volt lehetséges válni, amit hét további év követett, mielőtt az újonc betekintést nyerhetett az összes belső tanításba. Az Esszénusok életmódjára vonatkozó feljegyzések kortársaik leírásaiból erednek. Pliny a római természetbúvár, Philó az alexandriai bölcselkedő, Josephus a római történész, Solanius és mások, különbözőképpen emlékeznek meg róluk, mint egy olyan fajról, amely "önmagában figyelemre méltóbb minden másnál a világon". "A legrégibb beavatottak, akik tanításaikat Közép- Ázsiából kapták." "Megörökített tanításaik óriási korszakokat íveltek át", "állandó és változtathatatlan szentség". Exotérikus tanításaik egy része arámi nyelven maradt fenn a Vatikánban, Rómában. Néhány pedig szláv nyelven került elő az Ausztriai Habsburgok levéltárából, amely írásokat feltehetőleg nesztoriánus papok hozták Ázsiából, a tizenharmadik századból, Dzsingisz Kán hordái elől menekülve.
A tanítások visszhangjai még ma is számos formában léteznek, a szabadkőművesek szertartásaiban, a hétágú gyertyatartó szimbólumában, a "Béke legyen veletek" köszöntésben, ami Mózes ideje óta van használatban, valamint a hetünk hét napjában, amelyek régóta elveszítették spirituális jelentőségüket. Ősiségéből, és korszakokon kersztüli fennmaradásából nyilvánvaló, hogy a tanítás nem lehetett egyetlen személy vagy nép alkotása, de a nagy Tanítók sora által történt elemzés, az Univerzum Törvénye, az alapvető Törvény örök és változatlan, mint a csillagok az ő pályájukon, ugyanaz most is, mint kettő vagy tízezer évvel ezelőtt, és ugyanannyira alkalmazható ma is, mint akkor.
A tanítás magyarázza a Törvényt, megmutatja, hogy az ember ettől való eltévelyedése az oka minden problémájának. És megadja a módszert, amelynek révén kiutat találhatunk ebből a kényszerhelyzetből.