Ratti. Próbálom megértetni akkor mikről, beszélek, ugyanis szó nincs semmilyen ösvény elhagyásról, henem egyfajta finomításról van szó a válktozatosság emelése címen s csak ilyenkor, s csak annak aki igényli. Akinek ez nem kell, nem látja értelmét, az engedje el a füle mellett. Még nekem sem kell valójában, de gondolkodni lehet rajta.
És természetesen, nem kell törni az agyat, ha mindezeket nem akarjuk, mert a legjobb, ha csak gyümikben, és zöldeken, és a szokásos kis mennyiségű magjainkban és avokádónkban gondolkodunk.
A téli változatosságot emelendő, elsősorban amiket időnként behozna az ember. Fél évig semmi szükség, még magokra sem. Szóval, bizonyos magok bizonyos állapotukban egyrészt finomak, másrészt táplálóak, és természetesek. A probléma ezekkel, hogy nagyon meg kell nézni, amit a kereskedelemben veszünk, mert sok, nem nyer, még akkor sem, ha ráírják, hogy pl. natúr, vagy nyers.
A magok éretlen fázisukban könnyen emészthetők, tápanyagtartalmuk a magasabb víztartalom, és a nem teljes bekoncentráltság hiánya miatt még szinte a zöldekhez vannak közel., a tejes magok az lényegében zöldség kategória, az ilyen magok még nem hordozzák azon nehézségeket , amik kijönnek kifejlett , száraz állapotukban, ezért még bizonyos gabonamagvak is elfogadhatóak kis mennyiségben ilyen állapotukban, de csak ilyen állapotban. A csemegekukorica pl. zsenge állapotban zöldség kategóriának emlegetik, hasonlóan zsenge, finom, édes zöldborsóhoz, mely szintén még csak egy hüvelyi kezdemény, anyagtartalmában harmad fehérjét tartalmaz pl.
Ugyanúgy lehetne enni a tejes lencse, és bab (ami a zöldbabban van) magokat is nyersen, de lehetne enni a gluténmentes tejes gabona magokat, persze csupaszon, mert sem a pelyva, sem a korpa nem jó nekünk. Ez is jelzi, valójában nem a mi ételünk, mégis ha lenne technológia, ami azt eredményezné, hogy elénk kerüljön egy kis tejes kukoricához hasonló csupasz tejes rizs, vagy zab, vagy lencse, vagy bab, akkor szerintem nem vétünk isten ellen, ha egy pohárkával megeszünk ezekből, vagy éppen megisszuk nedvüket tejesítve.
Magyarán ezen magok, amik nincsenek a kereskedelemben, de pl. ilyenkorra eltéve nagyon hasznos zsenge kis csemegék lehetnek. Nem ezekkel kell jóllakni, csak pl., a salikat lehet ezekkel dúsítani, vagy a turmixokat, hasonlóan, mint ahogyan jelen olajos magjainkat esszük.
A másik, hogy az ehető magoknak a duzzasztása, csíráztatása, vagy épen az alacsony hőfokos párolás, aszalás, duzzasztása szintén feltárja és emészthetővé teszi azok hasznos anyagait és finom lehet. Valódi étel, mert nem kap magas hőkezelést, anyagtartalma nem sérül.
A fehér rizs, vagy kopasz zab, ami tiszta, teljesen pelyvamentes szerintem igen jó alternatíva lehet. A belőle készült tej ital, magtej formájában, vagy annak szárítmánya, aszalványa, vagy a mag duzzasztása, turmixolása és meleg aszalása, jó- ételt adhat.
A cél e magnál épp ez, hogy kopasz legyen, mint a kojak feje, ugyanis a korpa és pláne a pelyva sérti a bélrendszert, így ez nemkívánatos. Aki majmolja a teljes gabonamag mítoszt, vagy korpát eszik, az nem tesz jót a bélrendszerének, ezért jó csak pl. csak a kopasz rizs, vagy zab erre.
Nem azt mondom, hogy ezeket mennyiségben és naponta együk, hanem csak azt, hogy a változatosság ösvényén egyfajta alternatíva a jelenlegi magkínálat mellett. Én is jelenleg csak filózok ezeken, és megmaradok jelenleg az ehetőbb magok kis mennyiségénél, csak hangosan gondolkodom, mert szerintem a magok felhasználásának ilyen jellegű elképzelései hasznosak lehetnek télen. Különösen olyankor, amikor tudjuk, hogy a brazildió nem nyers, a kesu sem, és talán azt mondhatom, nem is nagyon tudok olyan magot mondani, ami nyers, kivéve, amit csonthéjasan megveszek dió, mogyoró, mandula.
Természetesen legjobb a tiszta gyümi és sok zöld, és ezt is tesszük, de időnként lehet kalandozni, egy a lényeg, hogy nyers legyen.
A kérdés itt, amire várom a véleményeket, hogy vajon pl. a rizs az nyers e, ha valaki rizstejre vágyik, vagy pl. a sárgaborsó az nyers e, ha valaki duzzasztani akar magának egy kicsit.
Egyébként a borsócsíra az nagyon hasznos, és brutális táperős, ezt ilyenkor alkalmazhatjuk.
Magyarán mi a technológia, ami a leszedéstől a zacskóba kerülésig átmegy. Mert tudjuk, hogy pl. a csemege kuki, és zöldborsó konzerveket a doboz lezárásáig ugyan nyersen teszik el, de ott aztán mennek a sterilizálóba, ahol 120 fokot kapnak 6 percig, azaz auschwitzre küldik az életet, aminél még az is sokkal hasznosabb lenne, hogyha kapna egy kis tartósítószert és megmaradna nyersnek csakhogy tudjuk van még más probléma is, mégpedig az együttesen a saját tejéhez adagolt cukor+só belekeverése, amire úgyszintén semmi szükség.
Ugyanígy sterilizálják, vagy magas hőfokon szárítják az olajos magok és aszalványok többségét.
Nyersen leszedik, majd mivel nincs idő szárítgatni, berakják magas hőfokon megszárítják4-6 óra alatt, azt már lehet is csomagolni. Az ipar leszarja az életet, mert nem ismeri annak jelentőségét és hatalmát, a mai élelmiszeripar az a halott növényi és állati testek tömegprocesszora, egy nagy határ szar.
Szerencsére a raw jelszó egye helyeken már követelmény pl. Amerika, és ennek megfelelően, az élelmiszeripari feldolgoztás is igazodik már ehhez ezeken a helyeken.
A malacfejű Magyarország még sajna sötét, fekete folt ilyen szempontból, a változásnak nyoma sincs.
A fagyasztás esetében a teljesen, hangsúlyozom teljesen mellőzhető, felesleges és idióta blansírozást alkalmazza az ipar, holott mindent lehetne nyersen fagyasztani minőségromlás nélkül, és ugyanúgy eltartható lenne. Ezért csak a saját eltevésre hagyatkozatunk, ill., vannak már nyersen fagyasztó felvilágosult cégek, raw freezing, csak nem a buta kis Magyarországon még.
Magyarán, amit akarok mondani, mindig bele kell gondolni, az a mag mit kapott addig, amíg ott van előttem, él e még, vagy kinyírták, mert csak az élőhöz szabad ételként hozzányúlni és foglalkozni vele, előcsalogatni belőle az életet áztatással, duzzasztással, csíráztatással, nedves aszalással, stb.
Úgyhogy jól nézzük meg mit eszünk, mert lehetséges, hogy nem is nyers.
