Búzafű levet iszom rendszeresen. Az a véleményem erről, hogy egy olyan lé, ami annyira intenzív önmagában hígítatlanul, hogy pl. a szájüregben nem is tudjuk benntartani hígítatlanul, mert marja a száj nyálkahártyáját, az igen erős hatóanyagokat hordoz. Ha mindezek mellé elolvassuk a búzafű könyvet objektíven (kicsit túl van tupírozva benne hatása), valamint megnézzük, hogy mennyien ismerik és isszák, a beteg társadalom is mennyire issza, mennyire ajánlják orvosok és természetgyógyászok, akkor azt figyelhetjük meg, hogy elég jelentős, és széles körű hatása van mára már a társadalomra jelenleg. Mindezeket figyelembe véve iszom én is ezt. Én nálam is jelentős a hatása, csak nekem már egy jól működő szervezetem van, és én nem nagyon érzem ezt meg, de ez nem azt jelenti, hogy rám nem hat, mert igen is nagyon pozitív, de ez egységesen mindenkire. Inkább az figyelhet meg látható javulást, aki beteg, vagy leromlott szervezetű, mert a koszos víz kezdetben látványosan tisztul, majd egyre kisebb mértékben lesz tiszta ugyanattól a tiszta víztől.
Véleményem szerint Ratti neked nem kell aggódnod, hogy rosszul csinálod, mert jól megtanultad a leckét. Az aggódást hagyd meg a mindenevőknek, akik az élet paradoxa folytán akkor sem jutnak elegendő használható nyers tápanyaghoz, ha nap, mint nap teleeszik magukat az ételeikkel, és emiatt egyidejűleg alultápláltak (hiányos nyers tápanyag bevitel), ugyanakkor túltápláltak (jelentős többlet makriotápanyag bevitel), és félretápláltak (testbe nem való anyagok, tápanyagnak hitt mérgek bevitele a hőkezelés szüleményeiként). Életben maradnak, mert sok nyerset is esznek, s ez megengedi nekik, hogy éljenek egy elfuserált testben.
Mag és mag közötti hatalmas eltérés.
Napraforgó mag.
Vannak olyan magok, hántolt, ami nem is napraforgó ízű, holott azt vesszük. Minap vetem egy nagy szemű, vállas, elég hegyes fajtát, kínai volt. Csodálkoztam, hogy kicsit édeskés íze volt, és nem igazán volt napraforgó íze.
Valamivel jobb változat, ha az íze napraforgós, de pl. döglődő mag, magyarán a csíráztatási próbán kínlódik, a fele nem csírázik, vagy csak megindul, s nem lesz belőle virulens kis zöld növény, hanem valami összepöndörödött, sárga kis döglött valami, és inkább megbüdösödik, mintsem tovább csírázzon. Nos, a kereskedelemben ilyeneket kapunk, még sajna a biok között is. Egyértelmű jel, a magot megsütötték vagy öreg, de teljesen mindegy, mert nekünk ez nem jó mag.
Aztán van a jó mag, mindegy hogy hántolt, vagy hántolatlan szotyi, amelyik szotyi illatos, gyorsan csírázik, még akkor is élni akar, amikor sanyargatjuk a csíráztatás folyamán. Ezek a jó magok.
És ezt végigtesztelhetjük a magokon. Sok esetben a kettes, alig élő maggal találkozunk vagy az egyáltalán nem csírázóval.
Teszteljük a magokat csíráztatással, vagy a csonthéjasokat vegyük héjasan, az biztos még jó.
A kitartó nyersező előbb utóbb rájön, hogy táplálkozását a sok magevés kisiklatja, és tisztítania kell a nyers gyümikkel, és zöldekkel. Mindig rohan vissza a kitartó nyersező a tiszta gyümitáplálkozásba egy-egy mag túlevés esetén, mert érzi testének szomját, és megnövekedett felesleges tápanyagtartalmát. Ilyenkor újra és újra megtanulja hol a helye, újra és újra rádöbben, hogy nincs más igazi útja csakis a gyümik és zsenge zöldek mennyiségi élvezete, és testét nem tompíthatja el mennyiségi magevéssel. Ha nem vagyunk éhesek, akkor várjuk meg, míg éhezünk a gyümikre.
Az a helyzet, hogy rendszeresen túleszi magát nemcsak a mindenevő, mert ott nincs fék, a vonat elszabadult, nem érzékelő, vak test lesz, de a kitartó nyersező is azt hiszi, hogy jaj, túl könyed vagyok, valamilyen maggal le kéne fárasztanom magam. De ez téves elképzelés, semmit sem tudunk a valódi természetben való eszközök, és minden nélküli létről sajna még mi sem. Annak érzékelését csak kint tudnánk a teljes nomád viszonyokban érzékelni, de persze erre nincs szükség. Mert amíg elmehetünk könnyen a boltba és máris ott a cucc az asztalunkon, addig törjük az agyunkat, és agyalunk, hogy hogyan tudnánk még „gazdagabbá „tenni azt, amink van.
Nem félreérteni, ez rám is áll, én sem vagyok kivétel. Sajna társadalomban gondolkodunk. Néha elgondolkodom azon, hogy semmi értelme a társadalmi létnek, és jobb lenne elvonulni a természetbe, mert valójában semmi pénzből is meg lehetne élni, csak ma már nincsenek erre területek, mert az ember kiirtotta maga körül a természetet, és a maga képére formált már minden egyes kis négyzetmétert a földön.
